Csakugyan / 8 és fél óra

Végsőnek szánt számvetés, langyos sör, ’56 démoni emlékezete, súlyos áthallások a jelenbe. „Iszonyatosan benne van a levegőben a Kádár-korszak és Kádár János”, mondja Urbanovits Krisztina, színésznő, a Kádária című színdarab megalkotója a Csakugyanban. Az előadást a Studio K-ban játsszák, Kádár János áll a középpontjában, aki a hatalom átadását elodázva a múlton is töpreng, saját felelősségét az ország sorsának alakulásában hol felveti, hol elveti, eközben pedig a néző - az alkotók szándékától valószínűleg nem függetlenül - gyakran hasonlítja a hatalmat átadni képtelen vezető képét a jelen eseményeihez. Ennek kapcsán beszélgettünk Urbanovits Krisztina alkotóval és Rainer M. János történésszel.

Végsőnek szánt számvetés, langyos sör, ’56 démoni emlékezete, súlyos áthallások a jelenbe. „Iszonyatosan benne van a levegőben a Kádár-korszak és Kádár János”, mondja Urbanovits Krisztina, színésznő, a Kádária című színdarab megalkotója a Csakugyanban. Az előadást a Studio K-ban játsszák, Kádár János áll a középpontjában, aki a hatalom átadását elodázva a múlton is töpreng, saját felelősségét az ország sorsának alakulásában hol felveti, hol elveti, eközben pedig a néző - az alkotók szándékától valószínűleg nem függetlenül - gyakran hasonlítja a hatalmat átadni képtelen vezető képét a jelen eseményeihez. Ennek kapcsán beszélgettünk Urbanovits Krisztina alkotóval és Rainer M. János történésszel.

Gyűlölettel nem lehet igazságosabb országot építeni - Bolba Mártával húsvétról, kampányhajráról, új utakról. „Számomra a húsvét a halált legyőző élet ünnepe: valami olyat teremt az Isten, amit korábban nem láttunk, lehet, hogy nem is létezett. Életet teremt ott, ahol nem volt élet”, mondja Bolba Márta, józsefvárosi lelkész, a Mandák ház és a Dévai Fogadó vezetője a húsvét kapcsán. Az ünnep végigkíséri a Mandák ház és a Dévai Fogadó életét is, ahol a háború elől menekült családok, főként édesanyák és gyermekeik vesznek részt a közösségi eseményeken: „a traumaeldolgozáshoz hozzátartozik a közösségben megélt öröm”, magyarázza Bolba Márta, „az, hogy az új eseményeket, a mindennapi tevékenységek örömét is meg tudják élni a résztvevők. Akik nálunk vannak, nagyon sok olyan fájdalmat hordoznak, ami a mindennapi életet ellehetetleníti. Családtagokat veszítettek el, odalett az életük, földig rombo…

Gyűlölettel nem lehet igazságosabb országot építeni - Bolba Mártával húsvétról, kampányhajráról, új utakról. „Számomra a húsvét a halált legyőző élet ünnepe: valami olyat teremt az Isten, amit korábban nem láttunk, lehet, hogy nem is létezett. Életet teremt ott, ahol nem volt élet”, mondja Bolba Márta, józsefvárosi lelkész, a Mandák ház és a Dévai Fogadó vezetője a húsvét kapcsán. Az ünnep végigkíséri a Mandák ház és a Dévai Fogadó életét is, ahol a háború elől menekült családok, főként édesanyák és gyermekeik vesznek részt a közösségi eseményeken: „a traumaeldolgozáshoz hozzátartozik a közösségben megélt öröm”, magyarázza Bolba Márta, „az, hogy az új eseményeket, a mindennapi tevékenységek örömét is meg tudják élni a résztvevők. Akik nálunk vannak, nagyon sok olyan fájdalmat hordoznak, ami a mindennapi életet ellehetetleníti. Családtagokat veszítettek el, odalett az életük, földig rombolták a házukat, és a traumatizált agy nagyon beszűkül, nehezen koncentrál a jelenre, csakhogy nagy részük kisgyermeket nevelő nő, akiknek mégiscsak érzelmileg jelen kell lenni a gyermeke életében. Mi ebben segítünk: hogy az anyukák rájuk tudjanak mosolyogni a gyerekekre, velük együtt valóban meg tudják élni az ünnepet. Az élet élni akar, és nem kell bűntudatnak kísérnie a boldog pillanatokat.”

Nagy segítség, ha visszatalálunk a gyökerekhez, és nem a patológiában meg a rettegésben készülünk a szülésre. „Amikor szültem, utána gyakorlatilag elvesztettem a talajt a lábam alól, de nem láttam még, hogy a szülésélményem egy mélyen traumatikus esemény volt. Ez a második fiam születésekor vált tudatossá számomra. Csak ezután jutottam el egy olyan szakemberhez, akinek segítségével olyan tantuszok estek le, amik addig soha”, meséli Kiss Verus, egészségügyi szakújságíró, a Császárvonal megalapítója. „Eredetileg nem egy közösséget szerveztünk, csak rovatot, de úgy alakult, hogy a szakemberek és az anyák is egy közös térbe kerültek, közösséggé váltunk, ahol nincsenek béna kérdések és nincsenek tabuk.”

Nagy segítség, ha visszatalálunk a gyökerekhez, és nem a patológiában meg a rettegésben készülünk a szülésre. „Amikor szültem, utána gyakorlatilag elvesztettem a talajt a lábam alól, de nem láttam még, hogy a szülésélményem egy mélyen traumatikus esemény volt. Ez a második fiam születésekor vált tudatossá számomra. Csak ezután jutottam el egy olyan szakemberhez, akinek segítségével olyan tantuszok estek le, amik addig soha”, meséli Kiss Verus, egészségügyi szakújságíró, a Császárvonal megalapítója. „Eredetileg nem egy közösséget szerveztünk, csak rovatot, de úgy alakult, hogy a szakemberek és az anyák is egy közös térbe kerültek, közösséggé váltunk, ahol nincsenek béna kérdések és nincsenek tabuk.”

„Azért került a beleegyezés vagy konszent kérdése központi helyre manapság, mert egy nagyon régi adósságot kezdtünk végre törleszteni”, mondja Gyuricza Gergely, pop-art művész, pszichológus, az Urban Erotika kiállítássorozat megalkotója a beleegyezésről a beszélgetés kezdetén a Csakugyanban. „Egyszerűen borzasztó időszerű, hogy ezt társadalmi szinten megértsük.” A metoo kapcsán előtérbe került ez a fogalom, és elindult egy hatalmi átrendeződés is. Ennek során a férfiak kiszabadultak vagy kezdtek kiszabadulni a szerepeikből, magyarázza Gyuricza. „A modern kori maszkulinitásban történtek változások. Elvárások szintjén is más prioritások jöttek létre férfiaknál, mint a metoo előtt, vagyis teljesen más elképzelésekkel mennek bele egy kapcsolatba, mint előtte.” Az intézmények az utóbbi években komolyabban kezdtek arra vonatkozó szabályokat hozni, hogy hatalmi visszaélések ritkábban vagy lehet…

„Azért került a beleegyezés vagy konszent kérdése központi helyre manapság, mert egy nagyon régi adósságot kezdtünk végre törleszteni”, mondja Gyuricza Gergely, pop-art művész, pszichológus, az Urban Erotika kiállítássorozat megalkotója a beleegyezésről a beszélgetés kezdetén a Csakugyanban. „Egyszerűen borzasztó időszerű, hogy ezt társadalmi szinten megértsük.” A metoo kapcsán előtérbe került ez a fogalom, és elindult egy hatalmi átrendeződés is. Ennek során a férfiak kiszabadultak vagy kezdtek kiszabadulni a szerepeikből, magyarázza Gyuricza. „A modern kori maszkulinitásban történtek változások. Elvárások szintjén is más prioritások jöttek létre férfiaknál, mint a metoo előtt, vagyis teljesen más elképzelésekkel mennek bele egy kapcsolatba, mint előtte.” Az intézmények az utóbbi években komolyabban kezdtek arra vonatkozó szabályokat hozni, hogy hatalmi visszaélések ritkábban vagy lehetőleg egyáltalán ne történjenek meg, a pszichológus és pop-art művész szerint pedig ez jó és üdvözlendő, mert „a hatalmi helyzet alapvetően változtat a konszenten”, viszont „nem várható csak az intézményektől, hogy erre legyen megoldás. A független médiától kezdve az oktatásig - mindenhol végig kell gondolnunk, hogy hogyan is állunk a konszent, a beleegyezés kérdésével.” Ez nem egyszerűen egy kívülről várható változás ugyanis.

„Egy kampánynak nem kellene agresszívnak lenni”, mondja Szél Dávid pszichológus a Csakugyan legújabb adásában, majd hozzáteszi, hogy „általában szeretem megérteni a dolgokat, de most nem látok más célt ebben a kampányban, mint az ártást és a félelemkeltést. Ez mindenkinek káros. Nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is egyébként. Pártszimpátiától függetlenül.”

„Egy kampánynak nem kellene agresszívnak lenni”, mondja Szél Dávid pszichológus a Csakugyan legújabb adásában, majd hozzáteszi, hogy „általában szeretem megérteni a dolgokat, de most nem látok más célt ebben a kampányban, mint az ártást és a félelemkeltést. Ez mindenkinek káros. Nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is egyébként. Pártszimpátiától függetlenül.”

Mit hoz az új kerületi drogstratégia, és mit érhet el a kormányzati drogpolitika változása nélkül? Szép, de közepesen optimista helyzetkép. „Rövid távon nincs olyan univerzális megoldás, ami azt eredményezné, hogy hirtelen eltűnjenek a szerhasználók az utcáról”, mondja Sárosi Péter, drogpolitikai szakértő, a KEF szakmai társelnöke a Csakugyan legújabb adásában a kerület új drogstratégiája kapcsán. A stratégiát február 26-án fogadta el a képviselő testület, megalkotását számos felmérés, tanulmány, lakossági és szakmai egyeztetés kísérte. A dokumentum a következő évekre határozza meg, hogyan reagál a kerület a szerhasználattal kapcsolatos egészségügyi, szociális és közbiztonsági kihívásokra. A stratégia négy pillérre épül: megelőzésre, kezelésre, ártalomcsökkentésre és kínálatcsökkentésre.

Mit hoz az új kerületi drogstratégia, és mit érhet el a kormányzati drogpolitika változása nélkül? Szép, de közepesen optimista helyzetkép. „Rövid távon nincs olyan univerzális megoldás, ami azt eredményezné, hogy hirtelen eltűnjenek a szerhasználók az utcáról”, mondja Sárosi Péter, drogpolitikai szakértő, a KEF szakmai társelnöke a Csakugyan legújabb adásában a kerület új drogstratégiája kapcsán. A stratégiát február 26-án fogadta el a képviselő testület, megalkotását számos felmérés, tanulmány, lakossági és szakmai egyeztetés kísérte. A dokumentum a következő évekre határozza meg, hogyan reagál a kerület a szerhasználattal kapcsolatos egészségügyi, szociális és közbiztonsági kihívásokra. A stratégia négy pillérre épül: megelőzésre, kezelésre, ártalomcsökkentésre és kínálatcsökkentésre.

Dobogósok vagyunk a világranglistán, a társadalom minden szintjén ott van, közben alig jövünk ki a szégyenspirálból, pedig van más út is. „700 ezer és másfél millió közé szokták tenni az alkoholhasználati zavarban érintettek számát, szóval bátran ki lehet mondani, hogy az egyik legsúlyosabb közegészségügyi, társadalmi, mentálhigiénés problémáról van szó Magyarországon”, mondja Verdes Tamás addiktológiai konzultáns a Csakugyan legújabb adásában. Felhívja a figyelmet, hogy az alkoholizmus ma már megbélyegző, stigmatizáló kifejezésnek számít: „az, hogy valaki alkoholistának tartja magát, ronthatja a felépülése esélyeit. Könnyen úgy érezheti emiatt, hogy ő úgy rossz, ahogy van, és emiatt elvesztheti a motivációt a felépülésre. Viszont ha azt mondja magának, hogy alkoholhasználati zavarral küzd, akkor ez csak annyit jelent, hogy rosszul áll valamihez az életében, ezen pedig lehet változtatni.…

Dobogósok vagyunk a világranglistán, a társadalom minden szintjén ott van, közben alig jövünk ki a szégyenspirálból, pedig van más út is. „700 ezer és másfél millió közé szokták tenni az alkoholhasználati zavarban érintettek számát, szóval bátran ki lehet mondani, hogy az egyik legsúlyosabb közegészségügyi, társadalmi, mentálhigiénés problémáról van szó Magyarországon”, mondja Verdes Tamás addiktológiai konzultáns a Csakugyan legújabb adásában. Felhívja a figyelmet, hogy az alkoholizmus ma már megbélyegző, stigmatizáló kifejezésnek számít: „az, hogy valaki alkoholistának tartja magát, ronthatja a felépülése esélyeit. Könnyen úgy érezheti emiatt, hogy ő úgy rossz, ahogy van, és emiatt elvesztheti a motivációt a felépülésre. Viszont ha azt mondja magának, hogy alkoholhasználati zavarral küzd, akkor ez csak annyit jelent, hogy rosszul áll valamihez az életében, ezen pedig lehet változtatni.”

Túlélési stratégiák a mesterséges intelligencia világában, fegyverkezési verseny, szelid optimizmus - folytatódik az MI-podcast. „Aki nem fogja használni az eszét, sajnos lemarad, és abszolút versenyhátrányból indul”, hiába áll rendelkezésére bármilyen program, mondja Koren Balázs, mesterséges intelligencia (MI) szakértő, a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium matematika tanára, a Yettel Prosuli szakmai vezetője a Csakugyanban. Mivel ma “nincs az a munkahely, ami biztos pont volna az életünkben”, csak az tud felszínen maradni, aki képezi magát, és nem fogadja el automatikusan az algoritmus válaszait. „Hiszek az edukáció erejében. Minél több embernek nyissuk ki a szemét, hogy nem lehet hátradőlni, és mindent elfogadni, ami velünk szembejön”, emeli ki. Ez azért is rendkívül fontos, mert a legnagyobb probléma az MI-vel, hogy az emberiség irányíthatóvá válik, és ezt például a for pro…

Túlélési stratégiák a mesterséges intelligencia világában, fegyverkezési verseny, szelid optimizmus - folytatódik az MI-podcast. „Aki nem fogja használni az eszét, sajnos lemarad, és abszolút versenyhátrányból indul”, hiába áll rendelkezésére bármilyen program, mondja Koren Balázs, mesterséges intelligencia (MI) szakértő, a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium matematika tanára, a Yettel Prosuli szakmai vezetője a Csakugyanban. Mivel ma “nincs az a munkahely, ami biztos pont volna az életünkben”, csak az tud felszínen maradni, aki képezi magát, és nem fogadja el automatikusan az algoritmus válaszait. „Hiszek az edukáció erejében. Minél több embernek nyissuk ki a szemét, hogy nem lehet hátradőlni, és mindent elfogadni, ami velünk szembejön”, emeli ki. Ez azért is rendkívül fontos, mert a legnagyobb probléma az MI-vel, hogy az emberiség irányíthatóvá válik, és ezt például a for profit cégek minden szempontból kihasználják. A mesterséges intelligencia szabályozásával kapcsolatb

A Tisza roma stratégiája egyelőre nagyon sok kérdést vet föl, mondja a szakértő. „Svábnak lenni pontosan ugyanolyan rossz, mint cigánynak”, mondja Pletser Ági, tapasztalati szakértő, a Taléta Interkulturális Központ és Inkubátorház egyik alapítója, a gyermekszegénység szakértője a Csakugyan legújabb adásában, amikor a származásáról beszél. Édesapja sváb származású, édesanyja cigány, és úgy véli, „mindkét közösség nagyon zárt. A svábok között cigány voltam, a cigányok között sváb. A sváboktól a munka kötelességét tanultam meg, a cigányoktól pedig a családi összetartozást, az érzelmek azonnali megélését, ami a svábokra annyira nem jellemző. Tőlük viszont megtanultam, hogyan tudok beilleszkedni az intézményrendszerbe.”

A Tisza roma stratégiája egyelőre nagyon sok kérdést vet föl, mondja a szakértő. „Svábnak lenni pontosan ugyanolyan rossz, mint cigánynak”, mondja Pletser Ági, tapasztalati szakértő, a Taléta Interkulturális Központ és Inkubátorház egyik alapítója, a gyermekszegénység szakértője a Csakugyan legújabb adásában, amikor a származásáról beszél. Édesapja sváb származású, édesanyja cigány, és úgy véli, „mindkét közösség nagyon zárt. A svábok között cigány voltam, a cigányok között sváb. A sváboktól a munka kötelességét tanultam meg, a cigányoktól pedig a családi összetartozást, az érzelmek azonnali megélését, ami a svábokra annyira nem jellemző. Tőlük viszont megtanultam, hogyan tudok beilleszkedni az intézményrendszerbe.”

A nők sokkal-sokkal tudatosabban vannak a testükkel és annak változásaival, mint anyáink voltak, nagyanyáinkról nem is beszélve, mondja Jarovinszkij Vera, tanácsadó szakpszichológus, kiképző táncterapeuta a Csakugyanban a menopauza kapcsán. A szakpszichológus kifejti, hogy a menopauza során egész egyszerűen egy olyan változás zajlik bennünk testileg és lelkileg, aminek nem egészen tudjuk, hogy mi lesz a kimenetele. „Azt persze tudjuk, hogy az ösztrogénszint lecsökken és a petefészek le fog állni, de hogy ez milyen hatással lesz ránk, nem jósolhatjuk meg előre. Viszont az, hogy egy nő mit él át ilyenkor, nagyon függ attól, hogy milyen a története, milyen kapcsolatban volt a nőiségével, mennyit sérült, hogyan élte meg az ehhez kapcsolódó eseményeket, a szülést, veszteséget, vetélést, menstruációt, szexualitást.”

A nők sokkal-sokkal tudatosabban vannak a testükkel és annak változásaival, mint anyáink voltak, nagyanyáinkról nem is beszélve, mondja Jarovinszkij Vera, tanácsadó szakpszichológus, kiképző táncterapeuta a Csakugyanban a menopauza kapcsán. A szakpszichológus kifejti, hogy a menopauza során egész egyszerűen egy olyan változás zajlik bennünk testileg és lelkileg, aminek nem egészen tudjuk, hogy mi lesz a kimenetele. „Azt persze tudjuk, hogy az ösztrogénszint lecsökken és a petefészek le fog állni, de hogy ez milyen hatással lesz ránk, nem jósolhatjuk meg előre. Viszont az, hogy egy nő mit él át ilyenkor, nagyon függ attól, hogy milyen a története, milyen kapcsolatban volt a nőiségével, mennyit sérült, hogyan élte meg az ehhez kapcsolódó eseményeket, a szülést, veszteséget, vetélést, menstruációt, szexualitást.”

Az egyedül élő nő jelenségét alig tudták megemészteni az első világháború utáni években. Gobbi Hilda volt ebben az egyik úttörő. „A 19. században már tömegesen jelentek meg egyedülállók a fővárosban, nemcsak férfiak, hanem nők is, de nagyjából az első világháború utánra alakult ki az, hogy egy nő lakhat egyedül, és nem vetül rá a prostitúció árnyéka azonnal. Korábban általában a keresete sem engedte meg, hogy ezt a fajta lakást kifizesse”, mondja Verő-Valló Judit, szociológus, történész, az Egyedül a nagyvárosban: Garzonotthonok és lakóik Budapesten a 19. század derekától az 1940-es évekig című könyv szerzője, aki a budapesti garzonlakások és a lakások bérlőinek életét kutatta. „Nagyon nagy ellenállásba ütközött a garzonlakások építése”, meséli, a korabeli sajtóban megjelent vélemények alapján azért is tekintették „nemzetgyilkos” lakástípusnak, az “egy se-rendszer” népszerűsítőjének a ga…

Az egyedül élő nő jelenségét alig tudták megemészteni az első világháború utáni években. Gobbi Hilda volt ebben az egyik úttörő. „A 19. században már tömegesen jelentek meg egyedülállók a fővárosban, nemcsak férfiak, hanem nők is, de nagyjából az első világháború utánra alakult ki az, hogy egy nő lakhat egyedül, és nem vetül rá a prostitúció árnyéka azonnal. Korábban általában a keresete sem engedte meg, hogy ezt a fajta lakást kifizesse”, mondja Verő-Valló Judit, szociológus, történész, az Egyedül a nagyvárosban: Garzonotthonok és lakóik Budapesten a 19. század derekától az 1940-es évekig című könyv szerzője, aki a budapesti garzonlakások és a lakások bérlőinek életét kutatta. „Nagyon nagy ellenállásba ütközött a garzonlakások építése”, meséli, a korabeli sajtóban megjelent vélemények alapján azért is tekintették „nemzetgyilkos” lakástípusnak, az “egy se-rendszer” népszerűsítőjének a garzont, mert úgy vélték, a fiatalok a kis lakások miatt nem alapítanak családot. Mindeközben a ’30-

Józsefváros, második világháború, Holokauszt - performansz és előadás fiatalokkal a Kesztyűgyárban. Fény, durranás, zápor címmel 10 fiatal előadásában színházi emlékfejtésre hívja a nézőket a Kesztyűgyárba és környékére az Emlékezés Színháza a Holokauszt emléknapjához kapcsolódóan. Az előadáson középiskolások szerepelnek, akik a közelmúltban interjút készítettek idős, háborút megélt emberekkel. „Maga a Teleki tér története nagyon különleges, mert itt a nyilas hatalomátvétel másnapján beszélhetünk egy fegyveres ellenállásról a németek és a nyilasok ellen. Ez egy különleges dolog, viszont rengeteg kérdést vet fel, és szinte csak a szóbeli emlékezet őrzi, bár igaz, hogy tíz éve előkerült valakinek a naplója, aki ott volt, és részt vett az ellenállásban”, mondja a Csakugyanban Kallós Viola, társadalmi-politikai színházi szakember, közösségi színházi rendező a kerületben Kis Varsónak nevezett…

Józsefváros, második világháború, Holokauszt - performansz és előadás fiatalokkal a Kesztyűgyárban. Fény, durranás, zápor címmel 10 fiatal előadásában színházi emlékfejtésre hívja a nézőket a Kesztyűgyárba és környékére az Emlékezés Színháza a Holokauszt emléknapjához kapcsolódóan. Az előadáson középiskolások szerepelnek, akik a közelmúltban interjút készítettek idős, háborút megélt emberekkel. „Maga a Teleki tér története nagyon különleges, mert itt a nyilas hatalomátvétel másnapján beszélhetünk egy fegyveres ellenállásról a németek és a nyilasok ellen. Ez egy különleges dolog, viszont rengeteg kérdést vet fel, és szinte csak a szóbeli emlékezet őrzi, bár igaz, hogy tíz éve előkerült valakinek a naplója, aki ott volt, és részt vett az ellenállásban”, mondja a Csakugyanban Kallós Viola, társadalmi-politikai színházi szakember, közösségi színházi rendező a kerületben Kis Varsónak nevezett, az elbeszélések szerint néhány napig tartó spontán fegyveres ellenállásra utalva, és hozzáteszi,

Egy tisztes őszes halánték most kinek is ajándék? - krízisről, életközépről, változó testi igényekről, férfi klimaxról beszélgettünk Kozma-Vízkeleti Dániellel a Csakugyanban „A fiatal lányokkal való flörtölés és kapcsolatkeresés a középkorú férfiak részéről egyfajta válaszkeresés azokra a kérdésekre, amelyeket a negyvenes-ötvenes életkor elénk tár. Ezt életközépnek hívjuk, és a nőknél is megjelenik. Ez az az időszak, amikor leesik, hogy körülbelül annyi van hátra, amennyit eddig éltünk. A félidő pedig óhatatlanul egy mérlegvonás: mivé akartam válni, mi az, amit ebből elértem, hol tartok az életben? Helyemen vagyok-e? Ezek a kérdések belül ott munkálnak. Mi az, ami kimaradt? Mindezekre egy talán kevéssé adaptív válasz a párkapcsolatok halmozása, és sokszor átmeneti is. Ennél még gyakoribb reakció az, hogy a férfiak a karrierre helyeznek nagyobb hangsúlyt, vagy esetleg pályát váltanak”, mo…

Egy tisztes őszes halánték most kinek is ajándék? - krízisről, életközépről, változó testi igényekről, férfi klimaxról beszélgettünk Kozma-Vízkeleti Dániellel a Csakugyanban „A fiatal lányokkal való flörtölés és kapcsolatkeresés a középkorú férfiak részéről egyfajta válaszkeresés azokra a kérdésekre, amelyeket a negyvenes-ötvenes életkor elénk tár. Ezt életközépnek hívjuk, és a nőknél is megjelenik. Ez az az időszak, amikor leesik, hogy körülbelül annyi van hátra, amennyit eddig éltünk. A félidő pedig óhatatlanul egy mérlegvonás: mivé akartam válni, mi az, amit ebből elértem, hol tartok az életben? Helyemen vagyok-e? Ezek a kérdések belül ott munkálnak. Mi az, ami kimaradt? Mindezekre egy talán kevéssé adaptív válasz a párkapcsolatok halmozása, és sokszor átmeneti is. Ennél még gyakoribb reakció az, hogy a férfiak a karrierre helyeznek nagyobb hangsúlyt, vagy esetleg pályát váltanak”, mondja Kozma-Vízkeleti Dániel, családpszichoterapeuta a Csakugyanban, amelyben a férfiak életközepi kr

A hospice-rendszer hiányosságairól, az életvégi lehetőségekről, az otthonápolás jelentőségéről és a betegek vágyairól beszélgettünk Szöllősi Melindával „Mi a családban nem tudtunk beszélni édesapám betegségéről főként azért, mert traumatizált minket az, ahogyan közölték velünk a diagnózist. Ezért tudom, milyen dinamikája van annak, hogy egy család nem tud a családtaggal beszélni arról, hogy meg fog halni. Nekem borzasztó arra gondolni, hogy édesapám a halálra vonatkozó gondolataival teljesen magára maradt, és azóta nagyon-nagy erővel képviselem azt, hogy erről fontos nyíltan kommunikálni, sokat segít a betegnek, ha ez az izoláció nem alakul ki, ráadásul azokat az ellátásokat, amelyekre a hospice fókuszál, csak akkor lehet igazán felmérni és biztosítani, ha ez a téma nem titok”, meséli Szöllősi Melinda biológus, szakmapolitikai szakértő, az életvégi ellátás fejlesztésére fókuszáló Pallium…

A hospice-rendszer hiányosságairól, az életvégi lehetőségekről, az otthonápolás jelentőségéről és a betegek vágyairól beszélgettünk Szöllősi Melindával „Mi a családban nem tudtunk beszélni édesapám betegségéről főként azért, mert traumatizált minket az, ahogyan közölték velünk a diagnózist. Ezért tudom, milyen dinamikája van annak, hogy egy család nem tud a családtaggal beszélni arról, hogy meg fog halni. Nekem borzasztó arra gondolni, hogy édesapám a halálra vonatkozó gondolataival teljesen magára maradt, és azóta nagyon-nagy erővel képviselem azt, hogy erről fontos nyíltan kommunikálni, sokat segít a betegnek, ha ez az izoláció nem alakul ki, ráadásul azokat az ellátásokat, amelyekre a hospice fókuszál, csak akkor lehet igazán felmérni és biztosítani, ha ez a téma nem titok”, meséli Szöllősi Melinda biológus, szakmapolitikai szakértő, az életvégi ellátás fejlesztésére fókuszáló Pallium Intézet alapítója, az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje a hospice kapcsán a Csaku

A humor segít az érzékeny témákhoz nyúlni. Kicsit, mint felvágni egy gennyező sebet. „Azt szeretem elmondani egy slam előadásban, amikor én magamat meghaladtam, azt a folyamatot, amikor megváltozott a gondolkodásom és a valamihez való viszonyulásom. Előfordul, hogy ezeknek a szövegeknek a düh és elégedetlenség a motorja”, mondja a Csakugyanban Horváth Kristóf - Színész Bob, színész, slammer, rendező, tehetséggondozó és pedagógus. Emellett „viszolygok a nagyon kitett érzelmektől, főleg, ha egy előadás nagyon akarja, hogy érezzek valamit, és azt sem szeretem, amikor megmondó emberek vannak a színpadon, egyre kevésbé vagyok fogékony az ítélkezésre”.

A humor segít az érzékeny témákhoz nyúlni. Kicsit, mint felvágni egy gennyező sebet. „Azt szeretem elmondani egy slam előadásban, amikor én magamat meghaladtam, azt a folyamatot, amikor megváltozott a gondolkodásom és a valamihez való viszonyulásom. Előfordul, hogy ezeknek a szövegeknek a düh és elégedetlenség a motorja”, mondja a Csakugyanban Horváth Kristóf - Színész Bob, színész, slammer, rendező, tehetséggondozó és pedagógus. Emellett „viszolygok a nagyon kitett érzelmektől, főleg, ha egy előadás nagyon akarja, hogy érezzek valamit, és azt sem szeretem, amikor megmondó emberek vannak a színpadon, egyre kevésbé vagyok fogékony az ítélkezésre”.

Napi szinten beszél a hősiességről, a csalódásról és a veszteségről. Az ostrom és 1956 szempontjából Józsefváros felülreprezentált, mondja Fris E. Kata, várostörténész a Csakugyan podcastban. 1944-45 telén a Horváth Mihály téren, a Teleki téren és a Kálvária téren nagy harcok voltak. A házakon látható golyónyomok is ezt tükrözik, viszont nehéz eldönteni, hogy melyik időszak nyomait látjuk, mert ugyanolyan típusú fegyvereket használtak mindkét alkalommal. A különbség az útvonalakban jelenik meg és a fotók segítenek még azonosítani a nyomok eredetét. Fris E. Kata és Gutjahr Zsuzsanna, a Tűzfalon túl csoport aktivistájaként meséltek a józsefvárosi golyónyomok eredetéről és üzenetéről podcastunkban. A Tűzfalon túl csoport egyéni, helyi megemlékezéseket is szokott tartani október 23-án, télen pedig, decemberben és januárban ostromsétát szerveznek, amelynek során meg lehet látogatni az ostrom …

Napi szinten beszél a hősiességről, a csalódásról és a veszteségről. Az ostrom és 1956 szempontjából Józsefváros felülreprezentált, mondja Fris E. Kata, várostörténész a Csakugyan podcastban. 1944-45 telén a Horváth Mihály téren, a Teleki téren és a Kálvária téren nagy harcok voltak. A házakon látható golyónyomok is ezt tükrözik, viszont nehéz eldönteni, hogy melyik időszak nyomait látjuk, mert ugyanolyan típusú fegyvereket használtak mindkét alkalommal. A különbség az útvonalakban jelenik meg és a fotók segítenek még azonosítani a nyomok eredetét. Fris E. Kata és Gutjahr Zsuzsanna, a Tűzfalon túl csoport aktivistájaként meséltek a józsefvárosi golyónyomok eredetéről és üzenetéről podcastunkban. A Tűzfalon túl csoport egyéni, helyi megemlékezéseket is szokott tartani október 23-án, télen pedig, decemberben és januárban ostromsétát szerveznek, amelynek során meg lehet látogatni az ostrom legfontosabb helyszíneit a kerületben, és a házakon levő nyomokat is követik a kerület története i

Az adja vissza az emberi méltóságot, ha testvérként szólok a másikhoz - adventi beszélgetés Hofi atyával. „Nyitogatom a szívemet, hogy egyre nagyobb hely legyen az emberek számára és Jézus számára. Ez az advent egyik legfontosabb üzenete”, mondja Hofher József, vagyis Hofi atya, jezsuita szerzetes és pap, akit a Csakugyanban arról kérdeztünk, hogyan tudunk az ajándékozás mellett készülni az ünnepre, a listaírogatás mellett mire ad még lehetőséget nekünk, ha megpróbálunk figyelni a belső hangokra is.

Az adja vissza az emberi méltóságot, ha testvérként szólok a másikhoz - adventi beszélgetés Hofi atyával. „Nyitogatom a szívemet, hogy egyre nagyobb hely legyen az emberek számára és Jézus számára. Ez az advent egyik legfontosabb üzenete”, mondja Hofher József, vagyis Hofi atya, jezsuita szerzetes és pap, akit a Csakugyanban arról kérdeztünk, hogyan tudunk az ajándékozás mellett készülni az ünnepre, a listaírogatás mellett mire ad még lehetőséget nekünk, ha megpróbálunk figyelni a belső hangokra is.

Olcsó és egyszerű boldogságról, makacsul ragaszkodó egóról, generációs traumákról beszélgettünk Szilágyi Tamással. „Rá tudsz jönni arra, hogy a boldogság végső soron egy mérhetetlenül egyszerű és olcsó dolog”, mondja Szilágyi Tamás, pszichológus, a Nyílt Osztály Instagram és TikTok csatorna megalkotója, amikor buddhista kolostorban eltöltött idejéről mesél a Csakugyanban. „Az egész csak annyin múlik, hogy ha valamit csinálunk, akkor oda tudunk-e fókuszálni. Ez a fajta koncentráció, ez a mindfullness, a boldogság felé vezető út”, teszi hozzá a valaha hivatásos pókerjátékos.

Olcsó és egyszerű boldogságról, makacsul ragaszkodó egóról, generációs traumákról beszélgettünk Szilágyi Tamással. „Rá tudsz jönni arra, hogy a boldogság végső soron egy mérhetetlenül egyszerű és olcsó dolog”, mondja Szilágyi Tamás, pszichológus, a Nyílt Osztály Instagram és TikTok csatorna megalkotója, amikor buddhista kolostorban eltöltött idejéről mesél a Csakugyanban. „Az egész csak annyin múlik, hogy ha valamit csinálunk, akkor oda tudunk-e fókuszálni. Ez a fajta koncentráció, ez a mindfullness, a boldogság felé vezető út”, teszi hozzá a valaha hivatásos pókerjátékos.

„Tehetetlen voltam, ennyi gyereknek egyszerre nem tudtam biztonságot adni” A Covid alatt kezdett el dolgozni egy átmeneti gyermekotthonban Raubinek Lili, táncos, koreográfus, édesanya, csecsemőgondozó, és az ott szerzett tapasztalatokat sűrítette bele a Trafóban még látható Respect for the 23.000 című előadásába. Két és fél év gyermekotthoni munka után úgy érezte, hogy abba kell hagynia, mert nem tud mit kezdeni azzal a tehetetlenséggel és frusztrációval, ami felgyűlt benne a munka során. „Nagyon ki tudják hozni ezek a helyzetek a legsérülékenyebb részemet és a bennem rejlő agressziót. Borzasztóan pusztító érzés, amikor annyira kivan egy gyerek, hogy elkezd zúzni, és én nem tudom egyedül megvédeni sem őt, sem a többit, és ott állok teljesen eszköztelenül. Tehetetlen vagyok, nincsen eszközöm arra, hogy egyszerre ennyi gyereknek adjak biztonságot, így végül ők is elárulnak engem és én is e…

„Tehetetlen voltam, ennyi gyereknek egyszerre nem tudtam biztonságot adni” A Covid alatt kezdett el dolgozni egy átmeneti gyermekotthonban Raubinek Lili, táncos, koreográfus, édesanya, csecsemőgondozó, és az ott szerzett tapasztalatokat sűrítette bele a Trafóban még látható Respect for the 23.000 című előadásába. Két és fél év gyermekotthoni munka után úgy érezte, hogy abba kell hagynia, mert nem tud mit kezdeni azzal a tehetetlenséggel és frusztrációval, ami felgyűlt benne a munka során. „Nagyon ki tudják hozni ezek a helyzetek a legsérülékenyebb részemet és a bennem rejlő agressziót. Borzasztóan pusztító érzés, amikor annyira kivan egy gyerek, hogy elkezd zúzni, és én nem tudom egyedül megvédeni sem őt, sem a többit, és ott állok teljesen eszköztelenül. Tehetetlen vagyok, nincsen eszközöm arra, hogy egyszerre ennyi gyereknek adjak biztonságot, így végül ők is elárulnak engem és én is elárulom őket”, meséli az élményeit Raubinek Lili a Csakugyanban. „Sokszor voltam velük egyedül, és

Nem volt időnk átállni a városi életmódra, de közben az evolúciót meg lelassítottuk. A kommunikációs forradalom ötven éve kezdődött, az ipari forradalom nagyjából kétszáz éve, a neolitikus – mezőgazdasági forradalom – tizenkétezer ezer éve volt, a Homo habilis megjelenése kétmillió éve. A mi néhány ezer éves civilizációnk, a letelepült városokban való élet, amely hat-nyolcezer éve létezik, kevesebb, mint egy százaléka a Homo sapiens történetének, vagyis genetikailag nem erre az életmódra vagyunk hangolva, mondja Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus és biológus, az Elhangolódás című, frissen megjelent könyv szerzője a Csakugyanban. Az elmúlt tízezer évben az emberi genetika nem sokat változott, így valóban a barlanglakó őseink agyával lépünk bele a civilizációba, nem volt időnk átállni genetikailag erre az életmódra. A kulturális fejlődés nagyon gyors, csakhogy a szükséges idegrendszeri…

Nem volt időnk átállni a városi életmódra, de közben az evolúciót meg lelassítottuk. A kommunikációs forradalom ötven éve kezdődött, az ipari forradalom nagyjából kétszáz éve, a neolitikus – mezőgazdasági forradalom – tizenkétezer ezer éve volt, a Homo habilis megjelenése kétmillió éve. A mi néhány ezer éves civilizációnk, a letelepült városokban való élet, amely hat-nyolcezer éve létezik, kevesebb, mint egy százaléka a Homo sapiens történetének, vagyis genetikailag nem erre az életmódra vagyunk hangolva, mondja Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus és biológus, az Elhangolódás című, frissen megjelent könyv szerzője a Csakugyanban. Az elmúlt tízezer évben az emberi genetika nem sokat változott, így valóban a barlanglakó őseink agyával lépünk bele a civilizációba, nem volt időnk átállni genetikailag erre az életmódra. A kulturális fejlődés nagyon gyors, csakhogy a szükséges idegrendszeri változásokhoz több tíz- vagy százezer évre volna szükség.